S eljő majd a halál Angyala, s megtisztítja a Földet a
Gonosztól, s a bujdosók hazatalálnak, s a könnyezők megvigasztaltatnak.
Sosem hallgattatok a szavamra. Azt mondtátok, őrült vagyok
az őrültek között. Elkerültetek engem, tartottatok tőlem, s volt, hogy
üldöztetek. De sosem tudtatok elkapni, talán mert őrültebb vagyok mindőtöknél…
A bolondok klánjának legbolondabbika? Majd meglátjuk…
Nem hittetek nekem. Pedig igazat beszéltem, szavaimon mégis
mindig csak nevettetek.
A Halál Angyala eljő, s Gyehenna lesz a neve, s a
kárhozottakra pusztulás, dögvész és halál vár. Én csak hírnöke vagyok az
Angyalnak, hatalmam nem több a tieteknél, ilyképpen ti könnyen nevettek rajtam.
De mikor elérkezik az óra, Ő majd az arcotokra fagyasztja a mosolyt.
A Föld megtisztul majd vérben tobzódó hordátoktól, s az Átok
megtörik. Nem lesztek többé múltatok gyilkosai, hajdanvolt önmagatok vadászai.
Üldöztök most is, jól tudom, hogy a nyomomban jártok. S hogy
még nem kaptatok el, az egyedül az én érdemem.
Kutassatok csak, testvéreim.
Egykor egy voltam közületek, lelkiismeret nélküli gyilkos.
Nem én választottam e terhet, de gyönge voltam az eldobásához. Ma már tudom,
másra vagyok hivatva, minthogy éhségtől szűkölve kutassak az éjben, s ne
gondoljak, csupán önnön vágyaim kielégítésére…
Az Angyal beszélt hozzám, s én megértettem hogy nem folyhat
örökké a vadászat, nem tarthatnak örökké az éjszakák, a nappalnak is el kell
jönnie, s vele a megtisztulásnak…
Fájdalmas lesz, igen, de mint a megvadult állat, ami önnön
lábát rágja le őrjöngő dühében, mi is saját pusztulásunk okozóivá válunk, ha
nem ébredünk rá, hogy sebek vagyunk a világ testén; terjeszkedő rothadás, ami
ki kell vágni, különben az élet elenyész, s nem marad majd, amibe fogunkat
vájhatnánk, csak önnön testünk…
Dörömböljetek csak az ajtómon, nem nyitok önként utat…
Egyre szaporodtok, peregnek a számok, s a legifjabbak már
korcsul születnek, nincs meg bennük semmi az erőből, amit az Átok mellé
ajándékul juttatott a Mindenható. Értelmét veszti a létetek, ha volt egyáltalán
értelme valaha is…
S Eljő majd az idő, mikoron a
Mindenekfölötti átka tovább meg nem tűretik,
Mikoron Káin vérvonala véget ér,
Mikoron Káin vére gyenge lesz,
Reccsen a fa. Hát benn vagytok már, de vajon mennyi időtökbe
telik megtalálni ezt a kis menedéket, utolsó végváramat, mielőtt oktalan
haragotok utolér? Ahogy ismerlek titeket, nem valami sokáig. Hiszen a
legostobább állat is sebesen kapkodja a csülkeit, ha megérzi a Vér szagát…
S nem ismerik majd e gyermekek az
Öelést, mert vérük vízként fog
Folyni akkor, s elapad ereje is.
Ezen időkben ti pedig tudni fogjátok
Majd, hogy a Gyehenna hamarosan
Utolér benneteket.
Megtaláltatok. Hallom a lépteteket. Érzem a bűzötöket… Jól
tudom miért jöttetek. Ostobák. Elpusztítjátok az egyetlent, aki megmenthetne
titeket, az egyetlent, aki bűnös lelketeket az Angyal elé citálhatná, így kérve
nektek az Örök Kárhozat helyébe Örök Pihenést…
S Eljő majd az idő…
Itt az idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése