Eleonora Beckingsdale naplója - 1925 április 4. (Mask of Nyarlathotep, Chtulu szerepjáték hangulatfestő novella 6. ; 2014)

 Dzsunkák a Wangpoo folyón.
Engem a Regent’s Park taván szárnyukat borzoló hattyúkra emlékeztetnek.

Sokat rajzolok. Szeretek rajzolni, szeretem a ceruza fogását a kezemben, szeretem a papír zörgését. Megnyugtatnak az ismerős mozdulatok, s a koncentrálás mellett nincs időm gondolkodni.

Kína egyszerre csodálatos és borzongató. Az illatok semmihez sem hasonlíthatóak, minden épp annyira idegen, hogy még pont nem undorít, de lehetetlen megszeretnem. Viszont a színek és a formák nagyon magukkal ragadnak! A minap is az utcán, Ethannek és Miss Clarencenek vissza kellett jönniük értem, mert megálltam egy üzlet előtt, ahol csodás rizspapír ernyőket árultak, és elvarázsolt a sok élénk szín és minta… Én… egyszerűen elfelejtettem hogy miért is vagyok ott. Különös ország ez. Különösek a lakói. Kínában az emberek arcából szinte lehetetlen olvasni. London óta tudom, hogy a gonosz néha nagyon is csinos ábrázatot visel. Itt talán a Sátán selyembe burkolózik, és nem tudod mik a szándékai, míg ezer csápjával át nem fon és magával ránt a mélybe…

Ezt is a napokban rajzoltam, bár nem emlékszem, mikor.
Megragadott a lány egyszerű szépsége.

Néha aggódom magam miatt. Mióta itt vagyunk, minden korábbinál nyugodtabb vagyok, holott sosem volt még ennyi okom a félelemre. Nem sokat alszom – inkább rajzolok, néha éjszakába nyúlóan, lámpafénynél – de mikor mégis, nem álmodok. Mintha elzártak volna bennem valamit, vagy becsuktak volna egy ajtót. Kína a maga misztikumával pont annyival többet mutat a felfoghatatlanból és a paraván mögött megbúvó rettenetből, hogy az egész olyan… ésszerű. Mintha valami a helyére került volna, mintha a világ rábólintott volna legsötétebb félelmeimre, s azok megszűntek volna rettegéssel megtölteni éjszakáimat.

Hiszen immár tudom, hogy a szörny valóban az ágyam alatt lakik. Most már csak azt kell kiokoskodnom, hogyan végezzek vele.
Hogyan végezzünk vele. Nem szabad elfelejtenem, hogy nem vagyok egyedül.

Talán megőrültem? Csak nem.

(később, maszatos, kapkodó ceruzaírás)

Sophy meghalt. Jack meghalt. Apa meghalt.
Nem szabad elfelejtenem.