(Az aktuális oldal előtt több, kitépett oldal széle látszik)
1925 március 2. London
Átok ül rajtam. Elveszítek mindenkit aki közel áll hozzám. Én vagyok az oka??
Ennek a gondolatnak nem szabad utat engednem. Csak egy cérnaszálon függ a józanságom.
Sophy meghalt. Meghalt. Meghalt? Vagy rosszabb. Tudom mit láttam, de nem akarom felfogni. Nem akarom látni, amit láttam.
Huszonnégy óra alatt megváltozott az életem. Alig huszonnégy óra, és elveszítettem a legkedvesebb barátomat, akit szinte húgomként szerettem. Miért? Miért?
Majdnem hagytam, hogy Emerton a szemem láttára agyonlőjön valakit. Egy embert.
Embert?
Azt hiszi gyenge vagyok. Nem látja, nem tudja mi van bennem…
Nem tudja, hogy szívem szerint a körmeimmel tépném szét Gavigant, hogy azt akarom hogy az élete a kezeim között folyjon el… Én…
Ha elengedem magam, ha szabadjára engedem a haragot ami bennem forrong, többet nem leszek ugyanaz az ember. Félek az az ember lenni. Az az ember, aki öl.
Sophy!
1925. március 3. London
Lassan felkel a nap. Gavigan halott. Az énem egy része szerette volna látni a halálát… Kint vártam inkább. Meg kell őriznem a józanságomat. Ezt most mindennél fontosabb. Holnap elutazunk.
Szeretnék mindent magam mögött hagyni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése